A Budavári Palota bővítése és történelmi termei
A Budavári Palota Magyarország történetének egyik emblematikus épülete, nemzeti örökségünk része. Buda töröktől való 1686-os visszafoglalását követően, a kezdetben katonai célú épület Mária Terézia idejében alakult barokk palotává. A szabadságharc alatt súlyosan megrongálódott épületet 1849 és 1856 között kamarai építészek vezetésével részben helyrehozták, de uralkodói székhellyé nem vált.
Miután 1867-ben Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, egyre sürgetőbbé vált, hogy a Királyi Palotát kibővítsék és valódi uralkodói rezidenciává fejlesszék. A Budavári Palota századfordulós átépítésének és kibővítésének vezetését Ybl Miklósra bízták, majd halála után a kor másik elismert építésze, Hauszmann Alajos vette át.
Ybl Miklós eredeti terveiből csak a Krisztinavárosi-szárny valósult meg. Hauszmann Alajos a Mária Terézia idejéből származó épület tömegét észak felé megkettőzte és a két épületrészt összekötő szárnyra egy új, barokk-neobarokk stílusú kupolát tervezett, amelynek csúcsát a Szent Korona mása díszítette. Az 1905-re készült átalakításnak köszönhetően a Budavári Palota a 20. század elejére Európa egyik legrangosabb királyi épületegyüttesévé vált.
Hauszmann irányításával a belső tereket is méltóképpen alakították ki. A jelentősebb dísztermek tervezésénél Zsolnay Vilmos kezdeményezte, hogy a magyar nemzeti öntudatot is kifejezésre juttassák, természetesen a Habsburg ház iránti lojalitás mellett. Zsolnay ötletét Hauszmann Alajos felkarolta és kérésére Ferenc József végül hozzájárult Magyarország három történelmi korszakát feldolgozó díszterem létrehozásához, sőt, az uralkodó kifejezett kérése volt, hogy magyar alapanyagokkal és magyar mesterek munkájával épüljön meg az új palota. Így született meg a három történelmi terem - a Habsburg-, a Hunyadi- és a Szent István-terem koncepciója.
A Habsburg-termet a kupola alatti csarnokban alakították ki, csodálatos panorámával a fővárosra. A kor osztrák nemzeti stílusát tükrözte, a teremben a Királyi Palotát építő és a magyarsággal együttműködő jeles Habsburg uralkodók mellszobrai voltak, míg a boltíves mennyezetét Lotz Károly freskója díszítette. A Hunyadi-terem a krisztinavárosi szárnyban kapott helyet, és neoreneszánsz stílusával a magyar királyság kiemelkedő korszaka, Hunyadi Mátyás uralkodása előtt tisztelgett. Az itáliai és erdélyi magyar reneszánszt idéző berendezés mellett a Kolozsváron álló Mátyás király lovasszobor másolata, valamint Benczúr Gyula Mátyás témájú festményei voltak láthatóak a teremben.
A palota talán legszebb történelmi díszterme, a Szent István-terem, a déli összekötő szárnyában kapott helyet. Belseje román stílusban készült, ám bizonyos pontokon az alkotók teret engedtek például a magyar ornamentikának, a magyaros jellegnek is. Hauszmann a magyar iparosmesterek legjobbjait gyűjtötte maga köré, így a helyiség berendezésén dolgozott mások mellett Thék Endre, Strobl Alajos és Jungfer Gyula is, a terem központi eleme, a monumentális pirogránit kandalló pedig Zsolnay Vilmos gyárában készült.
A Szent István-terem és a Hunyadi-terem a második világháború pusztításai és azt követő fosztogatások és tűzvész áldozata lett. A Habsburg-teremnek csupán a mennyezete sérült meg a háborúban, a megsemmisülését a kommunizmus idején történt tudatos rombolás okozta. A Budavári Palota elsőként rekonstruált történelmi helyisége, a Szent István-terem 2021. augusztus 20-a óta várja a látogatóit, eddig több mint 70 ezren voltak kíváncsiak rá.
A Nemzeti Hauszmann Programban az is kitűzött cél, hogy a Szent István-terem mellett a Hunyadi- és a Habsburg-terem is újjászülessen.
