A Szent István-terem az 1900-as párizsi világkiállításon

A Szent István-teremnek fontos szerepe volt az 1900-as párizsi világkiállításon.

A dualizmus korszakában a magyarság számára kiemelt fontosságú volt a világkiállításokon való részvétel. A megjelenés túlmutatott a gazdasági és üzleti érdekeken. Hazánknak kiváló lehetőség volt, hogy a világ figyelmét magunkra vonjuk, és az ezeréves királyság újra előtűnhessen.

A nemzeti érzelemtől is vezérelve 1897-ben hozott törvényt az Országgyűlés a párizsi világkiállításon való részvételről, és szervezőbizottságot állított fel a korszak neves művészeinek, építészeinek, üzletembereinek és szakpolitikusainak a megbízásával. Védnökül pedig a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot kérték fel.

Az 1900-as párizsi világkiállításra elkészült Szent István-terem elnyerte a zsűri elismerését, és az előzetes elképzeléseknek megfelelően bemutatta a magyar iparművészet kiválóságát, miközben az államunk ezeréves történelmét hangsúlyozta első királyunkkal, Szent Istvánnal a középpontban.

A díszes helyiséget az építészeti és lakberendezési csoportban mutatták be, és elnyerte a világkiállítás nagydíját. Emellett számos díjat nyertek az alkotók is, akik a terem létrejöttében szerepet vállaltak.

Magyarország a párizsi világkiállításon épített először nemzeti pavilont, és a díjak és elismerések számában a legsikeresebb országok közé tartoztunk, az összes résztvevő nemzet között az ötödik helyet értük el a rangsorban.