A Szent Korona másolata is megtekinthető a Szent István-teremhez tartozó kiállításon.
A Szent Korona nem csupán Európa egyik legrégebbi beavató koronája, hanem a magyar államiság jelképe, legbecsesebb kincsünk és ezeréves történelmünk legfőbb szimbóluma. Csak az lehetett törvényes uralkodó hazánkban, akit a Szent Koronával koronázott meg az esztergomi érsek, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában.
Hartvik püspök 12. századi legendája szerint a Szent Koronát II. Szilveszter pápa küldte I. Istvánnak, akit 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronáztak meg első magyar királynak.
A korona körülbelül 2 kg súlyú, és két részből áll: az alsó abroncsot görög koronának nevezik, mert képeit görög magyarázatok kísérik. Míg a felső pántos részt latin koronának nevezik, a latin feliratok okán. Két oldalán négy-négy, hátul egy lánc lóg róla. Keresztje eredetileg egyenes volt, azonban valószínűleg Habsburg Mária Anna királyné 1638-as koronázása során történhetett a „baleset”, aminek következtében elferdült a keresztje.
A Szent Koronát a történelem során többször elrabolták, de 1790 és 1944 között megszakítással ugyan, de a budai Királyi Palotában őrizte a Koronaőrség. A Szent Korona utolsó koronázási ceremóniája 1916. december 30-án volt, amikor IV. Károlyt magyar királlyá koronázták. A ceremónia előtt a Szent István-teremben állították ki a Szent Koronát és a koronázási ékszereket a Zsolnay-kandalló előtt felállított asztalon, majd innen indultak vele a Mátyás-templomba, a koronázás helyszínére.
A második világháborút követően a Szent Koronát kalandos körülmények között menekítették ki a koronaőrség tagjai az országból, és az Egyesült Államokra bízták a megőrzését. Jimmy Carter elnök 1978-ban juttatta vissza Magyarországra. Ezután a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki a koronázási ékszerekkel, 2000-től pedig az Országház kupolacsarnokában tekinthető meg. A Szent Koronát és a koronázási ékszereket a 2012-ben újjáalakult Honvéd Koronaőrség őrzi.
