Thék Endre, a századforduló leghíresebb asztalosmesterének újraalkotott munkái is láthatóak a Szent István-teremben
Thék Endre 1842-ben született Orosházán, és tizenévesen a kor szokásainak megfelelően inasként kezdett megismerkedni az asztalosszakma alapjaival. 17 évesen, ahogy akkoriban a céhlegények mindegyike, ő is elindult, hogy különböző mesterek műhelyeiben tanuljon tovább, Békéscsabán és Pesten több műhelyben is dolgozott.
1866-ban eljutott Párizsba, ahol akkoriban a bútorkészítés terén szembementek a világ többi részén tapasztalható tendenciákkal: míg máshol egyre inkább a gyárakban zajló tömegtermelés kezdett hódítani, Franciaország a kézműves hagyományok és a régi korok dicsőségét hirdető historizmus lázában égett. Három évig tanulta itt a szakmát, Kossuth Lajos gondolatai azonban meggyőzték arról, hogy tudásával ne Amerikába induljon meggazdagodni, hanem térjen vissza Magyarországra, és itthon kezdje el a helyi asztalosipar felvirágoztatását.
Ez persze nem volt könnyű: hiába adta elő nagyszabású terveit az egyik Üllői úti műhelyben, nemcsak kidobták, de ki is tiltották onnan. Ezután saját műhelyt alapított, amelyet az első perctől kezdve tudatosan menedzselt is. Amellett, hogy minőségi, egyedi bútorokat készítettek, már a kezdetektől kivitte a cég termékeit a hazai, majd később külföldi szakmai kiállításokra is, ahol sorra nyerte az elismeréseket. 1885-re cége akkorára nőtt, hogy megvásárolta az Üllői úti műhelyt, ahonnan annak idején kitiltották. A munkásoknak épített lakásokkal és saját bolttal kiegészített telephelyen a kor egyik legnagyobb és legkorszerűbb bútorgyárát hozta létre: az elsők között használt például gőzgépeket, és fénykorában 400 munkást alkalmazott.
A kor számos középületének berendezésében is közreműködött az Operától az Országházig. Bútorainak népszerűsége, értéke annak is köszönhető, hogy felismerte a más iparágak képviselőivel való együttműködés fontosságát, dolgozott például Zsolnay Vilmossal, Róth Miksával vagy Rippl-Rónai Józseffel. Kísérletezőkedve sem tűnt el, a századforduló környékén zongorákat is kezdett gyártani.
Csaknem másfél évtizeddel a Szent István-terem gondolata előtt az Országos Általános Kiállításon nemzetközi visszhangot kiváltó királyszobát mutatott be, amelynek gazdagon faragott diófa mennyezete, falburkolatai és ajtókeretei bizonyították: vállalata szinte bármilyen feladat elvégzésére alkalmas.
Ezután szinte természetes volt, hogy Hauszmann Alajos Thék Endrét kérte fel a Szent István-terem mennyezetének, faburkolatának, ajtóinak és bútorainak elkészítésére. A terem berendezését először ráadásul Thék bútorgyárában állították össze, Ferenc József is itt tekintette meg az alkotást, amely aztán az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat is nyert.
1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásával Thék Európa-hírű bútorüzemét elvették, ő vidékre menekült, és nem sokkal később, 1919. június 8-án Balatonfüreden érte a halál. Így ért véget egy csodás bútorasztalos élete, aki szegény inaslegényként kezdte, s saját erejéből jutott el odáig, hogy megalkothassa a fő művét, a Szent István-terem csodás faburkolatát.
Foglaljanak Önök is jegyet az oldalon és csodálják meg Thék Endre újjáalkotott műveit!
