A pécsi születésű Zsolnay Vilmos festőművésznek készült, édesapja azonban kereskedelmi pályára szánta, így többek között Bécsben és Münchenben is járt tanulmányúton. Hazatérése után végül egy bazárt nyitott, ahol a porcelántól a fegyverekig sok mindent árult. Ekkor még jobban érdekelte a borászat, a már létező, kőedényeket előállító Zsolnay-gyárat az apja vitte. Az 1860-as években vette át a gyár irányítását, ezután minden energiáját arra fordította, hogy új kerámiaanyagokat fejlesszen, így alkotta meg a porcelánfajanszot, a fagyálló pirogránitot, majd bátran nyúlt az eozinos eljáráshoz is. Rövid idő alatt nemcsak itthon, de külföldön is csodájára jártak a Zsolnay termékeknek. A számtalan megrendelő között volt a Budavári Palota is, Zsolnay Vilmos műhelyében készült például a Szent István-terem csodás kandallója és az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló pirogránit képek. Imádta a művészeteket, rendszeresen jótékonykodott, de volt a Pécsi Kerékpár Egyesület elnöke is. Két évvel halála előtt, 1898-ban Pécs díszpolgárává avatták.
Szöveg